Szamorodni jellegű, késői szüretelésű édes borok / főborok / late harvest
Ezeket az édes borokat sem teljesen furmint alkotja, de itt különösen is fontos szerep jut a furmint savainak és remek aszúsodási hajlamának. Az aszúk magas előállítási költsége és a szamorodni kétes hírneve hívta életre a "90-es években a késői szüret kategóriát, a modern száraz borok párjaként. Napjainkra meglehetősen színes a kialakult kép. A szamorodni hagyományosan részben aszúsodott fürtökből készülő természetes édes bor, melynek jellemzői a magasabb alkohol (>12 %) és a fahordós érlelés. Fontos megjegyezni, hogy a főbor elnevezés a szamorodninál jóval idősebb gyökerekkel bír Hegyalján, de az elnevezés feltámasztására irányuló törekvés sajnos nem ért célba.
Ezeknél a boroknál a botritisz részaránya pincénként változó: van, ahol szinte elhanyagolható, és pont az aszúmentes években jelentenek kézenfekvő megoldást az alternatív töppedt szőlős édes borok, míg a stílus komolyabb képviselőinél a magasabb koncentráció érdekében akár leválogatott aszúszemekkel is emelik a cuvée koncentrációját.
Ahogy neve is jelzi, ezek a borok általában több fajtából állnak, de jellemzően a furmint képezi a gerincét, melyet az illatosabb hárslevelű és muskotály tesz a fogyasztók számára szerethetőbbé. A jó sav-cukor arány és a fiatalos gördülékenység adják e borok erényeit, amit modernebb köntösbe öltöztetve, korrekt áron a közönség is könnyen megszeretett.
Gasztrotipp: bátran mozduljunk el a desszerttől az étkezés eleje felé is: félédesek – thai ételekkel; édesek - fehér és sárga gyümölcsös frissebb desszertek, gyümölcssaláta, gyümölcsös fagylaltok (a desszert soha ne legyen édesebb a bornál); kék sajtok pedig a legédesebb, botritiszes, koncentrált főborokhoz/szamorodnikhoz felejthetetlen élményt nyújtanak.
Nemes rothadás
Ritkább, tradicionálisabb bortípusok