Madárkás fürt: rosszul/vegyesen kötődött, parányi bogyókat hozó fürtkezdemény. Vannak szőlőfajták, melyek erre különösen is hajlamosak, de virágzáskori kedvezőtlen időjárás is kiválthatja.

Magnum palack: 1,5 liter űrméretű palack. Egyrészt pezsgők másoderjesztésénél terjedt el, másrészt komoly száraz borok érlelésére is kiváló. A nagyobb térben másképp érik a bor is, mint a kisebb palackban.

Maradékcukor: a bor erjedésének befejeztével visszamaradt cukor. Spontán/természetes erjesztéssel nagyobb eséllyel marad cukor a borban. Az élesztők jobban kedvelik a glükózt, ezért a természetes tokaji édes boroknak sokkal nagyobb a fruktóz tartalma.

Máslás: 1759 óta ismert aszú-melléktermék. Az aszú vagy szamorodni seprőjét újra felöntötték borral, mintegy „lemásolva” a korábban elkészülő, nagyobb értékű bort. Hagyományos tokaji palackba kerül. Jelentősége napjainkban csekély, kiszorulóban van a termékpalettáról. (Hajdan létezett harmadlás is a borvidéken.)

Master of wine (MW): a borszakértői végzettség legmagasabb fokozata, melyet az Institution of Masters of Wine, angliai intézet állít ki levizsgázott aspiránsainak. Nagyon szigorú és sok évet lefedő követelményrendszerét csak egy szűk szakmai kör teljesítheti (hazánkban máig több személy pályázik az elsőségre).

Methode traditionelle: klasszikus, champagne-i eljárású pezsgőkészítés, melyet Dom Perignon, francia szerzetes nevéhez kötnek (17. század). A speciális, alacsony alkoholtartalmú, magas savú alapbort tirázslikőrrel, élesztőkkel másoderjedésnek vetik alá a palackban, amivel beáll a pezsgő végleges alkohol- és széndioxid-tartalma. Az elhalt élesztők, rázással, forgatással az üveg szájánál gyűlnek össze, amit degorzsálással kilövetnek. A veszteség és a kívánt cukortartalom miatt expedíciós likőrrel állítják be a pezsgő végső jellegét.

Murci: erjedő, csípős must.

Muzeális bor: tokajiaknál 2-8 évig tartó hordós érlelés utáni 8-10 évnyi palackos érlelés után minősül egy bor muzeálisnak.