Habzóbor: 20 Celsius fokon legalább 3 bar nyomással rendelkező pezsgő bor.

Hajtásválogatás: a szőlő futónövény, így a metszés után is ajánlott odafigyelni, hogy ne sűrűsödjön el például csapadékosabb tenyészidőszak esetén. A hajtások leválogatásának kettős célja van: egyrészt a tőke egyedi terhelésének beállítása, másrészt a szőlőnövény kedvező állományklímájának kialakítása (a jól átszellőző lombozat könnyebben védhető meg a különféle kórokozók, kártevők ellen).

Háromemberes bor: silány bor tréfás népi megnevezése. Fogyasztásához három ember kell: egy, aki lefogja a másikat, végül, aki annak szájába tölti.

Hárslevelű: a második legelterjedtebb fajta (30%) a borvidéken. A furmintnál valamivel illatosabb (száraz borban hársvirág, mézes karakter), de valamivel kényesebb, fogékonyabb a betegségekre is. Ugyancsak a pontuszi fajtakörhöz tartozik. Megnyúlt fürtjét könnyű felismerni. Aszúsodásra hajlamos.

Házasítás: két vagy több bor egalizálása, mely ideális esetben együtt még jobb bort ad ki, nagyobb mennyiség és így tervezhetőbb piaci siker mellett. A megfelelő arányt próbaházasítással dönti el a borász.

Hegybíró: központi szereplője a hegyközségi szervezetnek. Ma is ő adja ki a borok származási bizonyítványát, véleményez, a bejelentési kötelezettséget fogadja, regisztrál stb.

Hegyközség: a borvidékhez tartozó egyes települések szőlő- és bortermelőit, felvásárlóit összefogó ellenőrző és felügyelő szerv. Azoknak ugyanis bejelentési kötelezettségei vannak a hegyközség felé. A borvidékek Hegyközségi Tanácsot alkotnak, melyeket országosan a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa fog össze, mely az elmúlt években örvendetesen megújult és fontos szinkronizáló szerepkörbe került a borászok és az állam között.

Héjon áztatás: nemcsak vörösboroknál van szerepe a bogyó héj alatti íz- és zamatanyagainak. Például illatos fajtáknál sokkal intenzívebb jelleget kölcsönöz a bornak a héj. Magas minőségű fehérborok esetében már általános gyakorlat. Időtartama általában 4-24 óra.

Héjon erjesztés: ma már a klasszikus vöröborkészítési technológia maga is előfordul fehérboroknál, azaz a héjjal együtt való erjesztés, végeredményben még több héjból származó jeggyel, mely egészen késői szüretre emlékeztető jelleget adhat a borhoz mind színben, mint illatban (ld. még narancsbor).

Hidegkezelés (frigorizálás): a borkő-stabilizálás egyik fő módszere. A bort fagyáspontjához közeli hőfokra hűtik, azon tartják, majd hidegen megtisztítják.

Hidraulikus prés/sajtó: folyadéknyomással, szakaszosan működő szőlőfeldolgozó gép. Segítségével a préselés sokkal inkább tervezhető, a különféle nyomás alatt kisajtolt mustfrakciók szépen elválaszthatók, így lehetőség nyílik egy adott gyümölcsminőségből többféle stílusú bor készítésére is (csendes száraz bor, pezsgő stb.).

Hozamkorlátozás: kiváló minőségű bor csak átgondolt tőketerhelés mellett lehetséges. Más lesz a gyümölcsminőség, ha egy tőke 10 fürtöt vagy éppen 5 fürtöt terem. A bogyók beltartalmi koncentráltsága persze kétélű fegyver: alacsony hozam mellett a cukortartalom is gyorsabban megugrik, nagy melegben a savak gyorsan elégnek. A hozamkorlátozás a metszés pontosságával indul. Ezt követi a hajtásválogatás, végül pedig a fürtszám helyes beállítása a nyári időszakban (általában két menetben). A tőkénkénti fürtszámra hatással van az adott termőhely sajátossága és az adott tőke egyedi kondíciója, kora is. Az öreg tőkék eleve kisebb és általában kevesebb fürtöt teremnek, míg a fiatal tőkék nagyobbakat, lédúsabbakat.

Hűtött erjesztés: osztrákok által kidolgozott rendszer, mely ma már a hűthető acéltartályokkal általános gyakorlat gyümölcsös fehérborok készítésekor. A tisztított mustnak, általában hidegtűrő élesztővel beoltva akár 10 fokon is történhet az erjesztése. Így a borok frissebbek lesznek, az erjedési folyamat pedig sokkal inkább kontroll alatt tartható.