06
Lexikon
Szakkifejezések, fogalmak, melyekkel borászok elbeszéléseiben, címkéken találkozhatunk a furmint elsődleges otthona, Tokaj kapcsán.
A Á B C Cs D E É F G Gy H I J K L M N Ny O P R S Sz T U Ü V W Z Zs
F
Fajélesztő: különböző borvidékekről felszaporított, ismert, jó tulajdonságú élesztő, mely az alkohollal, kénessavval szemben ellenállóbb, ezért nagyobb biztonsággal tudja végigvinni a bor erjedését. Ideális esetben a fajélesztő semleges, azaz jellegével nem fedi az adott fajta és a termőhely jegyeit, sőt a cukor felemésztésével éppen hogy teret enged számára. Hegyaljai fajtákhoz illő élesztők szelektálhatóságát a Tarcali Kutatóintézet tanulmányozza.

Fehérjekiválás: pH-változás, oxigén vagy felmelegedés hatására a bor zavarossá, opálossá válik, ezért a bor fehérjestabilizálását már a palackozás előtt elvégzik a borászok.

Fejtés: bor áttárolása egyik edényből a másikba, seprőtől, üledéktől való elválasztás végett. A bor első fejtésének ideje különösen fontos a bor későbbi karaktere, savérzete szempontjából is (friss, reduktív borokat minél előbb kell fejteni, desszertborok utóerjedésüktől függően később kerülnek átfejtésre).

Félédes bor: 12-50 g/l közötti maradékcukorral rendelkező bor.

Félszáraz bor: 4,1-12 g/l közötti maradékcukorral rendelkező bor, de az alsó határértéknél a magas savtartalom is döntő, ezek a borok lehetnek egész száraz érzetűek is.

Filoxéra: a szőlő-gyökértetű tombolása 1886-ra érte el Tokaj-Hegyalját és tíz esztendő alatt csaknem teljesen kipusztítja a szőlőket a borvidéken (löszön kisebb károkkal). Hatására számos szőlőfajta és valaha fontos dűlő ekkor kezdett a múlt homályába veszni (előtte több mint 140 szőlőfajta is előfordulhatott).

Fiziológiai érettség: a teljes érettség állapotával esik egybe, amikor az adott szőlőfajtára jellemző sav- és cukorösszetétel eléri a kívánt optimumot, a cukorgyarapodás lelassul, megáll. A szőlőmag megkeményedett, csíraképes, megkezdődik a bogyónyél/fürtkocsány beszáradása. A teljes érés után a bogyó cukorkoncentrációja a töppedéssel vagy esetleges aszúsodással (illetve fagyás hatására) tud újra emelkedni.

FN bor: Földrajzi jelzés Nélküli bor. Minden olyan technológiai beavatkozás, amit a jogszabály nem tilt, az ebben a kategóriában alkalmazható. Bármely termőhelyi kataszterből származhat a szőlő. (Egyes tokaji fajtákat megnevezni FN borok címkéjén tilos: furmint, kövérszőlő, zéta. Felhasználásuk és szinonim neveik megengedettek.)

Fordítás: Az elnevezéssel 1826-ban találkozhatunk először. A taposózsákból kifordított aszúszemek mustba/borba való újbóli áztatásával nyert másodaszút jelenti, mellyel az értékes aszútésztából még számos íz- és aromaanyagot lehetett megmenteni régen és ma is.

Főbor: részben aszúsodott szőlőből származó bortípus, a szamorodni előtt használt elnevezés az aszúszőlőborra, mely ahhoz hasonló technológiával készült, aszú alatti borkülönlegességet takar. Ma az egész országban használható termékkategória. Első ízben Szikszai Fabricius Balázs írásából olvashatunk róla (1570).

Frigorizálás (hidegkezelés): a borkő-stabilizálás egyik fő módszere. A bort fagyáspontjához közeli hőfokra hűtik, azon tartják, majd hidegen megtisztítják.

Furmint: a legújabb kutatások értelmében Hegyalján kialakult szőlőfajta, mely mára a borvidék legelterjedtebb fajtája (60%), igen sok helyi változattal. Száraztól édes aszúborig sokféle borstílust képes megjeleníteni. Száraz borokban általában neutrális karakterű, erőteljes savú és a termőhelyi sajátságokat bemutatni képes szőlőfajta. (1611-ben, egy erdőbényei református egyházlátogatási jegyzőkönyvben fordul elő először a fajta neve.)