Alanyfajta: Észak-amerikai vad szőlőfajok, melyek ellenállnak a filoxérának. - Dombvidéki szőlőket ma már kizárólag erre oltva telepítenek.

Almasav: a bor összes savtartalmának 40-60%-a (borkősav, citromsav mellett), egyben a legerősebb savérzetet adó sav. Nagy kérdés Hegyalján, hogy a száraz borok (pl. furmint) mennyire bírják el a magas almasavat, ezért bizonyos években mesterséges almasavbontás lehet indokolt.

Amfora: az ókor óta használatos tároló, érlelő és szállító eszköze a bornak. Napjainkban egyre több pincénél találkozhatunk vele, mint egyedi, alternatív érlelő közeg.

Analitika: a bor/must összetételének vizsgálata fizikai/kémiai módszerekkel, természetes vagy éppen, nem megengedett összetevők vizsgálata végett (alkohol-, sav-, cukor-, kéntartalom).

Aperitif: étvágyat serkentő ital; tökéletesek a jó savú, friss fehérborok és a száraz pezsgők is (a magasabb alkoholtartalmú italokat, pl. pálinkát érdemes étkezés utáni levezetésként, digestifként fogyasztani).

Aszú: Tokaj legegyedibb borkülönlegessége. A szőlő aszúsodásának elengedhetetlen feltétele a hűvös őszi reggeleken a környékbeli folyókról a szőlőre leszálló köd. Ami az éretlen bogyón szürkepenész, az az érett, töppedt bogyókon nemesrothadás. A megrepedt és a gomba működése révén vizet vesztő, cukorban koncentrált aszúszemeket a világon, egyedülálló módon még a szőlőben kiválogatják, s külön dolgozzák föl, részben emiatt is tekinthetjük az egyik legdrágább borkészítési eljárásnak. Az aszúszemek kiáztatásával nyert extrém magas cukortartalomnak is köszönhető, hogy az aszúk nem indulnak újra erjedésnek az érlelés során. Az aszút a hagyomány puttonyszámok alapján osztályozta. Egyedi, átlátszó palackba töltik.

Aszúeszencia: 2006-ig érvényes borkategória. Olyan aszúbor, mely 180 g/l fölötti maradékcukor-tartalommal bír, azaz valós puttonyszámmal már nem írható le.

Aszútészta: az aszúkészítés során az aszúszemek (korábban) taposásával, ma préseléssel létrejövő melléktermék, melyet alapborba, alapmustba áztatnak aztán (a fordításhoz is felhasználják).

Aukció: a 18. századig vezethetők vissza a borárverések tradíciója (Christie’s, London: 1866). Régebben palackos, újabban a hordós értékesítés jellemző. A tokaji aszú környezetében mindig is szerepe volt az árveréseknek, hisz értékálló, idővel fejlődő bor, mely gyűjteményekbe kívánkozik. Immár minden tavasszal, Sárospatakon is megrendezésre kerül a borok en primeur aukciója.

Autochton fajta: olyan régi szőlőfajta, melyet az adott termővidéken őshonosnak tartanak. Tokaj-Hegyalján alapvetően ilyen fajtákkal dolgoznak a borászok.

Autolízis: (önemésztés) pezsgőkben végbemenő folyamat. Az elhalt élesztők lebomlása bonyolult biokémiai folyamatok mentén, ezzel növelve a bor extrakttartalmát, végeredményben sajátos autolízises jegyeket adva, mely kekszre, kenyérre, élesztőre emlékeztet.

Avinálás: az 1893-as bortörvény még engedte a borok párlattal/finomszesszel való erősítését (max. 2 v/v%-kal), mely részben a tartósítást is szolgálta (Széchenyi is pártolta a likőrözését a bornak). Később ezt tiltják, aztán 1924-től a rendszerváltásig újfent alkalmazható eljárás volt, egészen 1991-ig. Ma már jellegükben, ízeikben is egészen más aszúk készülnek, mint az avinálás érájában.