Késői szüret, szamorodni

Szamorodni jellegű, késői szüretelésű édes borok / főborok / late harvest

Ezeket az édes borokat sem teljesen furmint alkotja, de itt különösen is fontos szerep jut a furmint savainak és remek aszúsodási hajlamának. Az aszúk magas előállítási költsége és a szamorodni kétes hírneve hívta életre a "90-es években a késői szüret kategóriát, a modern száraz borok párjaként. Napjainkra meglehetősen színes a kialakult kép. A szamorodni hagyományosan részben aszúsodott fürtökből készülő természetes édes bor, melynek jellemzői a magasabb alkohol (>12 %) és a fahordós érlelés. Fontos megjegyezni, hogy a főbor elnevezés a szamorodninál jóval idősebb gyökerekkel bír Hegyalján, de az elnevezés feltámasztására irányuló törekvés sajnos nem ért célba.

Ezeknél a boroknál a botritisz részaránya pincénként változó: van, ahol szinte elhanyagolható, és pont az aszúmentes években jelentenek kézenfekvő megoldást az alternatív töppedt szőlős édes borok, míg a stílus komolyabb képviselőinél a magasabb koncentráció érdekében akár leválogatott aszúszemekkel is emelik a cuvée koncentrációját.

Ahogy neve is jelzi, ezek a borok általában több fajtából állnak, de jellemzően a furmint képezi a gerincét, melyet az illatosabb hárslevelű és muskotály tesz a fogyasztók számára szerethetőbbé. A jó sav-cukor arány és a fiatalos gördülékenység adják e borok erényeit, amit modernebb köntösbe öltöztetve, korrekt áron a közönség is könnyen megszeretett.

Gasztrotipp: bátran mozduljunk el a desszerttől az étkezés eleje felé is: félédesek – thai ételekkel; édesek - fehér és sárga gyümölcsös frissebb desszertek, gyümölcssaláta, gyümölcsös fagylaltok (a desszert soha ne legyen édesebb a bornál); kék sajtok pedig a legédesebb, botritiszes, koncentrált főborokhoz/szamorodnikhoz felejthetetlen élményt nyújtanak. Infografikák

 


Nemes rothadás

Ritkább, tradicionálisabb bortípusok

  • Száraz szamorodni: A fajta ezeknél a boroknál ismét nem meghatározó. Csak kivételes években, részben aszúsodott gyümölcsből készül. Mivel hosszan erjed, s hosszú érlelést kíván, így ritkaságával és a botritiszmentes szárazborok térnyerésével mára alig-alig találkozhatunk vele
  • Máslás:1759 óta ismert bortípus. Az aszú vagy szamorodni seprőjét újra felöntötték borral, mintegy "lemásolva" a korábban elkészülő, nagyobb értékű bort.
  • Fordítás: Az elnevezéssel 1826-ban találkozhatunk először. A másláshoz hasonló a cél és az elv. Ez a bor azonban a taposózsákból kifordított aszúszemek mustba/borba való újbóli áztatásával nyert másodaszút jelenti, mellyel az értékes aszútésztából még számos íz- és aromaanyagot lehetett megmenteni régen és ma is. (Máslás és fordítás esetében is az édes szamorodninál megadott aromajegyek a jellemzőek. ld. feljebb.)