Évszázadokkal ezelőtt alakult ki a világ egyik legértékesebb, legkoncentráltabb ízű borkülönlegességének, az eszencia készítésének a hagyománya. A szüreti időszak alatt folyamatosan leválogatott aszúszemek gyűjtőkádjának alján tud ez a méznél is koncentráltabb édességű nedű kicsöpögni, mely tehát az aszúszemek saját súlya alatt kipréselődő színlét jelenti. Rendszerint üvegballonban érlelik, alkoholtartalma csekély, mindössze néhány térfogatszázalék (az élesztők nem tudnak ilyen oldatban működni). Gigászi természetes maradékcukra (35-65 tömeg%) mellett csak igen magas savtartalom révén tud megvalósulni az a páratlan egyensúly, melytől még így is élvezhető ez az ital. Csak különleges aszús években készül. Korábban orvosságként került forgalomba, vagy a gyengébb évjáratok javítására szolgált.

Gasztrotipp: mindenképp az étkezés végére kívánkozik (akár a desszert után/helyett), leginkább önálló fogásként adjuk meg a neki járó tiszteletet, néhány csepp eszencia íze garantáltan egész este elkísér minket vacsorától a hálószobáig. Egyébként az aszúnál elmondott ételpárok is működhetnek, főleg az utóbbiak, de figyeljünk az aromakorongnál tapasztalható különbözőségekre, más vezető jegyekre: hecsedli, gombásság, több a dzsemesség is az eszenciában.