Termesztés

Meddig is terjednek mai ismereteink a furmintról? Tény, hogy a fajta rendkívüli változékony. A még további alfajtákkal bíró lazafürtű, fehér, piros és változó furmintok közt a termesztett, fő változat a fehér furmint. Talajra kevésbé igényes; közepes- illetve bőtermő szőlőfajta. De lássuk, milyen főbb termesztési és borászati tulajdonságokkal rendelkezik:

HABITUSA
Erős növekedésű, vastag vesszejű, rövidcsapos, alacsonyművelésen terem a legszebben. A levéllemez alig tagolt, szélessége és hosszúsága nagyjából ugyanakkora, vastag, kissé hólyagos, fonákja finoman szőrös, ami a pontusi fajtakör jellegzetes vonása. Fürtje laza, középnagy (átlagos tömege klóntól függően kb. 10 dkg), bogyói közepes nagyságúak, sárgászöldek, napos oldalukon rozsdásak, hosszú nyelűek, kissé vastag héjúak, ropogósak, lédúsak. Fagyra érzékeny. Rothadékony, jól beérve is fogékony a Botrytis gombafertőzésre, de kedvező évjáratokban a rothadás nemesrothadás jellegű, ebből készülnek a különleges minőségű szamorodni és aszúborok.


A furmintnál használt tőkeformák: bakművelés, alacsony kordon

ÉRÉSI IDEJE
Késői érésű fajta. Tokaj-Hegyalján hagyományosan október 28-án, Simon és Júda napján indul a szürete.

BORJELLEG
A furmint száraz borként a neutrális fajták közé tartozik, azaz nincs meghatározó fő fajtajellege. Körte, fehér húsú gyümölcsök, birs, alma és barack (néha citrusok) a legjellemzőbb illat- és ízjegye. Palackos éréssel mindez petrolra és barackosságra vált. Őseink előszeretettel telepítették vegyes ültetvényekbe, mert termése erőteljes savat ad mind az édes, mind a száraz bornak. Neutrális jellege okán képes a termőhelyet jól közvetíteni. Pezsgőkészítésre is alkalmas, de jó savai és komplex szerkezete miatt érlelhető is, elegánsan viseli a hordót és így még tovább eltartható.

KLÓNOK
Csak a piros furmintnak négy, a fehér furmintnak legalább kilenc alfajtáját tartják számon: Nemes, Hólyagos, Vigályos, Arany, Madárkás, Ligetes, Csillagvirágú, Rongyos, Kereszteslevelű.
A legfőbb genetikai és termesztéstechnológiai változatosságot a fürtök és bogyók mérete, kötődése, termékenyülése jelenti, mely aztán klónszelekciók kiapadhatatlan, több évtizede szüntelenül tartó kutatásait jelenti a kutatóintézeteknek.

A fajta tehát önmagában is rendkívül változó fenotípusú, de a nagyüzemi termesztési céloknak (akár 130-180 mázsa/ha terhelés) megfelelően a Pécsi és Tarcali Kutatóintézetek több klónszelekciós sorozattal is támogatták a mennyiségi termelést.

A szelekciókat kódszámok jelölik (legelterjedtebb a kisfürtű és bogyójú T85, és a nagyfürtű T92, P26-ligetes, a korábban B14, majd P14-es fehér, P27-nemes stb.).
Számos, minőség iránt elkötelezett termelő ma is keresi, kutatja borvidékén a még fellelhető apró, tömött fürtű, kis bogyójú, öreg tőkéket, melyek vélhetően még az üzemi éra előtti furmint tulajdonságait viselik. Újra és újra felbukkannak nagyreményű klónok (pl. a 7575), de a termés szempontjából nagyon fontos az alanyfajta hatása is. A furmint igazán szép borokat megfelelő hozamkorlátozás mellett ad: 40-50 mázsa/ha alatt.